Truth be sport

 November 1 Az a helyzet, hogy én tulajdonképpen célbaértem. Nehéz volt feldolgozni, hogy milyen körülmények között indult el a verseny. Illetve nem azt, hogy milyen, hanem azt, hogy utána versenyezni már nem könnyen hozhat bármilyen várt eredményt.  CÉL: Ki, hogy, ki, miért - miért nem Mióta teljesítettem ...sokféle visszatekintést olvastam, sokféle hírről értesültem.  Volt, aki balesetet szenvedett mind a nők, mind a férfiak között. A férfi mezőnyben két férfit ütött el egy bedrogozott(? még tart a nyomozás) nő, lumbáris és nyaki csigolyája repedt, az aszfalt felszakította a bőrt a vádliján és az orra is eltörött az egyiküknek. Egy lezárt pályaszakaszon, szörnyű, hogy az ilyesmi megtörténhet. A nők közül egy nő úgy esett el, hogy a kórházban ébredt fel törött kulcscsonttal. Nem tudja mi történt. A közös Facebook csoportban kérdezgeti, hogy ki tudja, ki látta, mert ő nem emlékszik rá. Megjött a biciklid? Örülj neki... mert volt ismételten, akinek nem, vagy akinek megjött...

 31 October, 2022 It's hard to gather my thoughts and write about them post race, a natural self-blaming process started that I could stop before it went too far. Luckily. Why did I blame myself?  Because I didn't bring more warm layers for those two hours we had to stand around in the cold weather. Why did I not bring some if I knew it was going to be cold? Two reasons: ONE I did not have too many warm layers since I was prepared for a weather of 28C/82F and had 2C/35F instead.  TWO I did have some more things I could have put on but I was afraid of them getting lost. Seriously looking back it's crazy, I have no idea why I thought so.  Why was that an issue? I think I was not in an ideal condition for the run. I was way too hungry despite eating a lot of food on the bike.  Otherwise I did everything I could do before the race. Except for one more thing. Getting enough sleep. According to Garmin I slept 5h52min but I remember getting up to listen to some meditat...

 A VB óta számos gondolat és érzés öntött el, különböző hullámokban. Nem könnyű ezeket kezelni.  A hibáztatási folyamatot sikerült leállítanom. Hosszú út áll még előttem, nem könnyű megemészteni azt a rengeteg mindent, ami a VB előtt és a VB-n történt. Nem beszélve az eredményről, ami majdnem összedőlt.  Különösen hálás vagyok ilyenkor olyan külső támogatásnak, visszajelzésnek, ami abszolút előrelendíti, elősegíti a feldolgozás folyamatát.  Belekezdeni sem könnyű. De szeretnék, csak az idő is kevés rá. A mai nap utazással telt La Verkin-ből Las Vegasba. Érnek a gondolatok.

 Mai nap posztoltam FB-ra, utolsó tanácsokat kérve barátoktól, hogy mire figyeljek. És igazuk van, a legtöbb javaslat az volt, hogy élvezzem ki a verseny minden percét. Pontosan így kell, szabad erre gondolni. Ez egy jó edzés lesz. Egy kemény edzés. Nagyon hidegben. Bringán kb 3 fok lesz. De meg tudom csinálni. Menni fog. Készen állok. Amikor ma depóztam a bringát, abban a pillanatban amikor feltettem elsírtam magam. Itt vagyok, az utolsó előkészületet is megtettem. Hihetetlen. Nagyon boldog vagyok. Félek és örülök egyszerre. Nincsenek erre tényleg szavak.  20:34 van, kelés 3:30. Megyek is aludni.  Tényleg leírhatatlan érzés, hogy annyian támogattok és írtok nekem, és gondoltok rám. Köszönöm, mindenkinek!

 I was pretty unsettled this evening. Restless. Once I got my Transition 2, running bag in, then Transition 1 bike bag in, I felt relieved. So much so that I started to cry and let my nerves go. I felt relieved and good.  Right before going to bed, we went to try out the Jacuzzi with my mom. That amazing view from a hot tub. The best thing ever!  I am full of emotions hard to conceal. As much as I am scared, I feel ready, too. Ready to face whatever it is that tomorrow brings. It's going to be cold but I'm not going to be the only one out there feeling that chill. Head up! Let's do this!

 It was not clear if we were all going to go but eventually we did. I hate it when that part of the athlete briefing comes where I start to see and feel in how many potential ways, how much shit could go wrong and then again. It all collapses. Everything will be fine. I let it go. If not, we will deal with it.  Some of the speeches were very nice, and motivating. As they were sharing all the details about how many volunteers will be out there to help us, to only help us get to the best performance of our lifetime. Made me look forward to race day. There was a video about who potentially could come out as winners out of the pros and I thought to myself... even though I'm not going to be there to see them cross the finish line as I'll be racing out there, how cool is that... that I get to even share the same race course with them?! Let alone being able to get a glimpse of any of them, like Lucy, Jackie, Holly or Flora? Being here means a lot to me. Grown tired of haters, who kee...