10.25. Támogatás
Az elmúlt napokban több olyan momentum jutott eszembe, amikor a barátaim különböző módokon bátorítottak vagy támogattak a világbajnoksággal vagy korábbi versenyekkel kapcsolatosan. Különböző foszlányokban ugrottak be, ahogyan a barátaim különböző dolgokat mondtak:
"Élvezd ki minden percét!"
"Jó, hogy írod ezt a blogot, mert így olyan, mintha kicsit mi is ott lehetnénk veled!"
"Követni foglak az appon, bár akkor éppen ügyelni fogok."
"Aztán ne nyomd túl, nem kell feltétlenül megnyerni a VB-t!:)"
"Toljad neki!"
"Sokat gondolunk rád!"
"Te figyelj már, és akkor most is fogsz olyan blogot írni? Az olyan jó volt a múltkor is."
"Én tudtam, hogy megcsinálod - hidd már el! Ez a tied!"
"Csakis 1:19 az úszás!"
"Követlek majd!"
"Jaj, nagyon jó lesz, ha idejössz, én majd szépen megetetlek! Gyere hozzánk, alig várjuk!"
És aztán eszembe jut az a pillanat, amikor még Alcatraz előtt rendezett bográcson, Sanyi átadja a kollégákkal közösen készített ajándékot: az úszósapkát, amit valahányan teleírtak bátorító szavakkal...
Amikor Stark Peti barátom felirattal várt a reptéren: "Nus-Nus, aki megszökött az Alcatrazból..."
Vagy amikor a családomban is mindenki azonnal gratulált mikor megszereztem a VB-re a helyet.
Nehéz átadni ezt, de ezek ilyen hullámokban törnek rám, ahogy az utcán sétálok, ahogy a futóedzésemet csinálom épp és erőt ad az adott pillanatban vagy az épp következő edzésem elején, hogy ott vagytok. Ott voltatok és gondoltatok rám. Erőt ad és melegséggel önti el a szívemet az érzés, hogy velem vagytok, akkor is amikor valójában nem lehettek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése