10.24. 5 nap és VB

 Nagyon izgalmas és hosszú volt az út, az elkövetkező napokat arra fogom felhasználni, hogy kicsit visszatekintsek az eddig ért kalandokra.

Kései foglalás böjtje: nem lesz VB?

2 héttel a VB előtt jutottam el odáig, hogy bőröndöt adjak a jegyemhez. A bicikli bőrönd speciális, ezért külön telefonhíváson keresztül lehet elintézni. Kiderült, hogy az október 24-i jegyemhez nem lehet, beteltek a helyek. Javasolták, hogy menjek pénteken: október 21, ott még van 3 hely. Mire módosult a jegy, ez is elkelt, de jelezték, hogy október 20-án még van 15/15 hely elérhető bicikli bőrönd számára. Mire lemódosult a jegy, elkelt, de ekkor már annyira kellemetlenül érezte magát a Lufthansa (miközben csodálkozva kérdezte meg, hogy mi lesz, mert ő még ennyi biciklis foglalást életében nem látott, mondtam neki, hogy semmi csak egy VB) - érezhette is - hogy felajánlottak egy utolsó módosítást, amiért nem kell különbözetet fizetnem: október 18?
Elfogadtam, mi mást tehettem volna, nem akartam lemondani a VB-ről.

Szállás?

De hol fogok megszállni? Mennyiért? Kivel leszek? Esetleg barátok? Szép lassan kiderült, hogy anyu barátnője, Éva, akivel utoljára 2017-ben találkoztam Los Angelesben, azóta Vegasba költözött. Felvettük vele a kapcsolatot és kiderült, hogy tudnék nála lakni, amíg az eredeti jeggyel anyu és András is utánam jönnek. azt a megkönnyebbülést, nem tudom szavakba önteni. Megkönnyebbülés és hála, hogy valaki ilyen hirtelen rögtön be tud fogadni az életébe egy hétre. 

Érkezés

Éva volt olyan kedves, hogy még a reptérre is kijött elém. Úgy éreztem, hogy őrangyal kísér utamon. Megjöttünk hozzájuk, megismertem férjét, Bill-t és akkor jött az, amire álmomban sem számítottam volna: gyorstalpaló skorpióból. Szóltak, hogy ilyen kisebbfajta skorpiók előkerülhetnek helyenként, de nem kell aggódni, tanácsos nem mezítláb mászkálni és ha meglátok egyet, a mellettem levő mosókonyhában találom az ölő szerszámot: egy fa rönk, azzal nyugodtan zúzzam szét a kis páncélját, míg a roppanást nem hallom, utána WC papírral töröljem le, dobjam ki az állatkát és, ami maradt belőle, majd helyezzem vissza a célszerszámot a helyére. Köpni-nyelni nem tudtam. Jetlag, fáradtság kezd beütni egyre erősebben és közben kaptam egy gyorstalpalót skorpióölésből. Utólag visszatekintve ez az egyik leghihetetlenebb és mókásabb momentuma volt az eddigi utamnak. 

5 nap

Azóta minden rendben van, nehezen megy az átállás meg leszántottam a fél alkarom jobb oldalon egy biciklis eséssel, de ezeket félretéve minden jól ment, az edzések is. Az esés óta kicsit beállt a nyakam, dehát ennyi baj legyen.
Volt időm viszont gondolkodni és visszatekinteni az elmúlt időszakra. Kemény volt. Sok hajnali kelés, edzés, utána munka, vagy edzés-munka-edzés szendvicsek. 
A tény, hogy kijutottam még mindig hihetetlen. Ez egy egészen más élmény lesz, mint a többi verseny. Nagyon szelektált a sportolói kör, nevezetesen a profik, akikkel találkozhatok - legalábbis így gondolom, aztán lehet, hogy köszönni sem lesz esélyem nekik. Mégis a tudat, hogy velük együtt indulhatok egy versenyen, fantasztikus érzés. Nagyon különleges lenne, ha akár spontán módon szót tudnék váltani valamelyikükkel a verseny előtti napokban. Ben Kanute például nagyon jó tippeket adott Alcatraz előtt mikor az ottani vízben való úszás nagyon aggasztott.

Mit várok?

Szeretnék egy szép, stabil teljesítést hozni. A legfőbb célom az lenne, hogy a futásnál még legyen kedvem futni. A biciklinél kell a legtöbb fókusz. Összeszedettség és figyelem.

De leginkább? A versenyt. Őszintén. Ritkán van ilyen, de most úgy érzem, hogy készen állok.